a Mesterkurzus egy újabb kötete..:
Csernus Imre, Mohás Lívia, Popper Péter : egézséges egyén, beteg társadalom? A hamis illúziók biztonsága
"az ember a saját félelmével néz szembe, mert mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, h ki kicsoda, és ki mennyit ér. nem az érekes, mikor jól mennek a dolaink, hanem amikor jön egy tragikum, egy mínuszélmény, egy mínusztöltet. és az illető még mindig önmaga félelmeivel néz szembe. mert változtatni akkor leht, ha én kimondom azt, ami teljes valójában van. még akkor is, ha fáj. majd ezek után jön a kimondott fájdalams dolgok elfogadása, h tényleg van. nem egyik fülemen be, hogy hát tényleg lusta vagyok, hát igen, lusta, majd másnap változom.."
"mert mindent meg tudunk magyarázni, és mindent ki tudunk magyarázni, tehát mindig megtaláljuk a kifogások széles tárházát, miközben a megoldás végig bennünk rejlik. az elfojtott érzéseink fejlesztése a megoldás, amelyekre nem hallgatunk. nem akarunk hallgatni erre."
"tehát a félelmeim bevisznek, benn vagyok az erdőben, és azt mondom: "mindenki ezt csinálja, miért csinálnám másképpen?" mert aki fél, az elkezdi gyártani a kül. kifogásait, amivel megmagyarázhatja érzelmileg szegényes bizonyítványát. miért csináljam én másképp? mindenki lop, csal, hazudik. én miért csináljam másképp? tehát elkezdjük gyártani a kifogásokat, amikkel megmagyarázzuk a dolgainkat, miközben végig azt érezzük, h ... szóval, h nincs ez rendben."
"a felnőttség alapeltétele a felelősségvállalás. racionális szempontból kiebb-nagyobb eltéréssel, így-úgy felelősséget vállalunk önmagunkért. pedig a belső békét a külső-belső egyensúly jelenti. h legyen egézséges az egyén, ha ez el van fojtva? a belső béke megléte jelenti az egézséget."
"pontosítok. aki az élete összes szerepébe beleteszi mindazt, amit tud. nemcsak a munkájába, az anyaságba, hanem a barátságok ápolásába, a pihenésbe, a szórakozásba, a szüleivelvaló megfelelő viselkedésbe. így a nap végén ennek az embernek nyugodt lehet a lelke. mindent megtett, akár afélelmeit is kimondta és megélte, mivel a hangos szóval történő kimondás felelősséggel is jár."
"a szülők sokszor istenként viselkednek, mint akik soha nem tévednek, és nem hibáznak. remélem, egyre több az a szülő, aki akár a gyermekétől is tud bocsánatot kérni, ha érzi és tudja, h hibázott. így a gyerek mielőbb megtapasztalja, h a szülő emberből is van, és nem lesz számára fájdalmas élmény, amikor pl egy tragikus esemény kapcsán apját sírni látja"
"testileg-lelkileg nem lesz egézséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek átélését, és ha ezeken nem változtat. átélni és kimondani - persze egy adott pill.ban. azután elfogadni és változtatni. soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. ellenkező esetben csak vergődni fog félelmeinek a csapdájában, egészesn haláláig."
"a békét elérni nem nehéz, de sokkal nehezebb azt megtartani. a mai napot azzal a tudattal kezdhetem el, ahogy a tegnapit befejeztem, miközben a holnapi nincs itt. miközben elfogadom a fájdalmat, így tudom, értékelni a jót is. ha nem fogadom el a fájdalmat, nem fogom tudni élvezni a kalács ízét, mert nem tudom mihez viszonyítani. ha csak kalácsot akarok enni, egy idő után a kalács ízét nem fogom már érezni. mert az életben nemcsak a kalács létezik. mert ott van akár egy rosszul megkelt cipó is. abból is szükséges enni. ha én kellő képpen rugalmas és bátor(!) vagyok ahhoz, h mind a 2-t elfogadjam, akkor el tudom dönteni, h mennyi ideig egyem ezt a rosszul megkelt cipót."
"a belső béke megszerzése félelmeink kimondása és csiszolása nélkül nem következik be."
