kedvencek

"a nő kezdte türelmét teljesen levedleni, mint kígyó a bőrét. a harag hullámai először a gyomrát érték el, majd felkúsztak a torkáig."

"zavarban voltam, minden idegszálam feszülten próbálta kitalálni, h kellene helyesen viselkednem, nem megy persze, csak egy torz mosoly sikeredik, amely hitem szerint annyira árulkodó, h még jobban taszít a tehetetlenség felé."

"annyira el volt foglalva a saját terveivel, észre sem vette, mennyire kényszeredett a válaszom, mennyire egyedül van az álmodozásában. az én álmaim még nem születtek meg, csak egy vágy dolgozott bennem, a túlélés."

"az öröm mégis elkerült. életem kiabáló méltánytalansága, h tiszta örömet mindig körbelengi a tőlem független múltam igazságtalan szennye."

"az éles penge elkezdte nyiszálását az amúgy is labilis önbizalmamnak."

"a szokatlan zajok, a természet rikoltozása, szépsége azt az érzetet keltette bennünk, h a világ végtelen. itt minden megtörténhet, még az is, h simán, minden gond nélkül egy kis embrió varázsolódik a méhembe."

"h magában valójában mit gondolt, nem tudom, nem merült fel ez a téma közöttünk, úgy tűnt, a felszínt nem borzolta tovább a lehetséges kudarc hideg fuvallata."

"csak hallgattam, mint a védekezésre képtelen vadállat, akit már teljesen bekerítettek, és mozduli is képtelen."

"olyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet vmikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha hozáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull."

"nem válaszoltam, a szavak szinte el sem jutottak hozzám. csak ültem, próbáltam összeszedni magamat, de nem ment könnyen. vm nem stimmelt, még minidg nem szoktam meg, h akár boldog is lehetnék, ha akarok."

"pontosan érti, talajtalanságomnak óriási próbája ez a nap. nem tartozhatók valójában csak úgy sehová, hiába leszek itt asszony, mégsincs hol a lábamat megvetnem, nincs gyökér, egy vékonyka sem, amelybe kapaszkodhatok. repdeshetek, amelyre a szél fúj, és egy erősebb fuvallat el is fújhat messzire."

"a sorsom eldőlt, így visszagondolva, akkor már tudhattam mindent, de én igyekeztem vak lenni, és abban hinni, aminek a belső hangom teljes határozottságávall mondott ellent. ilyen a valódi remény talán, vak és hamis, nem engedi láttatni az elkerülhetetlent."

"mintha röpülnék valahová a mélybe, egy szakadék pereme engedett el, nem tudtam kapaszkodni."

"nem hallottam, nem láttam, a lelkem bolyongott valamerre."

"nem akartam látni őket, mint a keselyűk, némán vijjogtak az ágyam körül, nem segítettek, gátoltak, nem tudtam józanul gondolkodni mellettük, elszívták a levegőt, szédülni kezdtem a menekülési vágytól."

"nem akartam több bántást, féltem minden változástól, mert az ismeretlenben ott volt a gyötrelem fokozásának lehetősége."

"mégis, bár a levegő dermedt volt körülöttünk, halvány pislákolással időnként ott bolyongott közöttünk a remény, hisz bennünket egymásnak teremtett a sors, jóban-rosszban együtt, a fogadalom most egyre többször jutott eszünkbe, minél inkább kényszer, annál inkább előtérbe került, még erőtlen lépéseinket rendre megakadályozta."

"kicsikém- maga is meglepődött a régi becézés felbukkanásán, látta, megrázkódtam, talán van remény, az élet nem megy csak úgy el mellettünk."

"itt már nincs, ezt sugározta tekintetünk is, amikor véletlenül a másik szeme felé tévedt, h azután szégyenllősen, de óriási gyorsasággal rebbenjen tovább."

"miért nem tudom a jót látni? akkor sem veszem észre, amikor csak jó volt. miért? mi lehet így velünk? mi ez a rémálom, és a tehetetlenség, amely úgy kapaszkodik belém, h szabadulásra teljesen képtelenné tesz? mit csináljak, h minden rendben legyen? néha úgy érzem, h nem én irányítom a viselkedésemet, hanem tőlem függetlenül történnek, kedves akarok lenni, de nem megy, arcomra fagy a mosoly egyszerűen, látom észreveszik a többiek is a hamisságot - indult újra a zokogás."

"sosem figyeltem más emberekre, egyszerűen nem vettem észre őket, most pedig hirtelen rádöbbentem, én vagyok az az egy, és nekem kell alkalmazkodni a többséghez."

"a zsigereimben éreztem a kudarc hideg fuvallatát, nem volt itt semmi keresnivalóm, tudtam, de vezekelni akartam, hátha a megalázkodással jóváteszek vmt, legalábbis saját magam számára jelent vmféle megkönnyebbülést."

"a kérdések sokasága, hirtelen, mint a kígyóméreg, úgy bénította meg az érzékszerveimet, fulladással küzködtem, s mikor percek múlva megszólaltam, zihálva törtek fel a hangok belőlem."

"semmi becézés, semmi kedvesség, ő valóban tudta, mire van szükségem, arra, h békén hagyjanak, ahogy most teszi, ott ült az ágyam szélén, többet nem szólt, némán telt el vagy húsz perc, amikor a megkönnyebbülés könnycseppjei lassan kérezkedtek, végigszántva arcom hófehér mezejét."

"a szeretet olyan, mint a fal, ott áll minidig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen éppen vagyok, érzem, nem vagyok egyedül, mert ott van mellettem feltétel nélkül."

"a szoba fülledt az éjszakában párolgó testeink illatától"

"a negédes, kényeskedő hang úgy ért utol, mint egy gumilövedék, alattomosan."

"a megválaszolatlan kérdés, "akkor ki vagyok én?", napról napra mélyebbre égette magát tudatomba, agyamat izó abroncsként szorította őrjítő fájdalmat okozva."

"ahogy beszélt, ahogy nevetett, bennem a szokatlan érzések szinte gát nélkül indultak útjukra."

"néha torokszorítóan fájt az élet, olyan lettem, mint egy nyomorék, szárny nélküli madár, repülnék, de nem tudok."

"időnként belefeledkeztem, zsibbadtam a gyönyörűségtől, attól a vonzalomtól, amely egyre erősebben uralta érzékszerveimnek pillanatnyi állapotát. a nap belopakodó erőtlen sugara is mintha segített volna az érzékiség szárnyain röpködni, épp csak annyira tette ragyogóvá a barátságtalan szobát, amennyire szükség volt az illúzió felébredéséhez as zépséghez vezető úton."

"az elhatározás, h igyekszem viselkedésemet mederben tartani, óriási belős harcok, vívódások özönét zúdította rám."

"csend ereszkedett közénk jeges szilánkjával."

"mindent hazugnak éreztem magam körül, nemcsak a létezésemet, hanem az egész örnyezetet, mind tárgyiasult, mind személyes megjelenésében olyan volt, mint egy rothadó trágyadomb, a tetején velem, a fő rárakással."

"számomra egyértelmű volt, h rendet kell tenni saját magamban, az h ez másokat is érint, nagyon bántott, rombolni nem akartam."

"szomorúság és tehetetlenség érzése kerített hatalmába. nem tartoztam ide sem. de akkor hová? mintha egy másik bolygón járnék, teljesen számkivetetten."

"a szerelem úgy fonta be egész testemet, gondolataimat, mint egy óriási anakonda, nem menekülhettem a halálos szorításból."

"ne hagyd, h öngyűlölet fejlődjön ki benned! ne utáld a fiatalságot, mert elmúlt, és ne gyűlöld az öregséget, mert eljött!"

"talán a 3 legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni."

"fogalmazzunk keményen: az elmúlás, a halál a legnagyobb kozmikus bortrány."

"Freud verbális turpissága - az örök életre, létezésre, maradandóságra való vágyat halálösztönnek, a folytonos újraalakulás, változás, elmúlás igényét pedig életösztönnek nevezi!"

"ám akárhogy is van, minden kapcsolat érték, s ameddig lehet, megőrzendő ebben a rideg és egyre ridegebbé váló világban. minden emberi viszony megszünését, ellenségessé válását megilleti a halálnak kijáró gyász, elkeseredés és megborzongás a végső egyedülmaradás hideg lehelletétől, ami megérinti az embert."

"emberi kapcsolatokban is minidg a szeretet, vminek a fontossága előzi meg a sokszor agresszív formábanjelentkező féltékenységet. másképpen: érzelmileg kettősen motivált kapcsolatról van szó, amelyben együttesen van jelen a szeretet és a félelem. konkrét tartalmát tekintve a szeretet annak a megélése, hogy vm igencsak fontos az ember lelki egyensúlya, kielégülése, önlrtlkelése, biztonsága szempontjából. a félelem pedig abból a felismerésből fakad, h a fontos kapcsolat nem abszolút, hanem bizonyos feltételek betartásához kötött, tehát adott esetben elveszíthető."

"ha mélyebbre megyünk feltűnik a féltékeny ember szorongása: más ffi v más nő jobb, értékesebb nálam, több örömöt tud adni, mint én. vagyis minden összehasonlítás a kárára üt ki a kisebbrendűségi érzése miatt. és ez a lényeg. a féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet v szerelmet."

"a szeretet két ember között azt jelenti, h a másik öröme, jó érzései - h ne mondjam: boldogsága - fontosabb, mint az enyém. a szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. a szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. a szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. még egyszerűbben: a szeretet annak öröme, h a másik a világon van."

"a szeretet képessége vhogy jobbá teszi az embert, hétköznapi léte fölé emeli, és kizárja, h eldurvuljon, elsárkányosodjon, cinikus v gúnyos legyen a partnere gondjaival, félelmeivel, fájdalmaival szemben."

"a szeretet szolidalitással jár. a szerető ember nem röhögheti ki partnerét, kerüljön az bármilyen komikus helyzetbe. a szerető ember nem barátkozhat azokkal, akik a partnerével nem hajlandók barátkozni, v netán ellenségei. az egymást szerető embereknek vétőjoguk is van: ezt ne csináld, nagyon fáj nekem! s a vétőjoggal csak nagyon ritkán, érzelmileg nagyon fontos ügyekben szabad élni, de akkor respektálni kell ezt a vétőjogot."

"az ember egyáltalán nem dolog, hanem dráma. egy színtiszta és egyetemes esemény az élete, amelyben az ember maga sem más, mint esemény."

"az ember az, ami megtörtént vele, s amit megcselekedett. természete tehát nincs, csak története. s a története - ő maga."

 "tulképpen nem baj az időnkénti veszekedés. mindenkinek szüksége van agressziós tárgyra, akire/amire rávihetők feszültségei. ez általában a hozzá legközelebb álló ember (házastárs, gyerek, szülő), akivel érzelmileg biztonságban érzi magát. de arra vigyázni kell, h az agresszivitás ne válljon hatalmi igénnyé. az ingának mind a két irányba kell lengenie: a düh mellett lennie kell mosolynak, közös nevetésnek is. fontos, h ne aludjatok el, ne váljatok szét, ne utazzatok el haragban. sőt, azt is tudni kell, h mi vehető komolyan. haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. el kell fogadni a megbánásokat. sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni."

"a szeretet és a harag összjátékának a titka. a nevelésben is. egy gyerek minden agresszivitást elvisel, ha biztos abban, h ez a szereteten, az ő vállalásán belül történik. a legenyhébb retorziót, barátságtalanságot sem viseli el, ha úgy érzi,kirekesztetté vált a szeretetből. s ffi és nő ugyanígy van egymással."

"- kell az fiam a ffinak, h tanítsa a nőt! errő soha nem szabad megfeledkezni! mint ahogy arról sem, h a nők mindhalálig szépek és kívánatosak szeretnének maradni, tehát rendszeresen jár nekik az elismerés: ma milyen csinos vagy, szívem. és milyen jól áll neked ez a kosztüm. nem is beszélve arról, h ilyen borjúsültet senki nem tud csinálni. s ami a legfőbb: társaságukban más nőt dícsérni a legszigorúbban tilos! végzetes műhiba. s ha provokatíve ő dícsér egy nőneműt, legfeljebb legyinteni szabad. ezekkel az apró gallyakkal lehet, ámbár pislákolva, ébren tartani az összetartozás tüzét. és nagyon fontos: időnként ki kelll mondani: ne haragudj. hülye voltam. és legalább egy simogatás is jár hozzá."

"ha két ember már nem tud megbeszélni fontos dolgokat, akkor az írásbeliség sem segít."

"ami a legfontosabb: ne zuhanj ki az időből! legyen számodra is múlt, jelen és jövő. a depresszó úgy kezdődik, h meg vagy győződve arról, h a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened."

"sohasem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink, pl. afélelmek."

"a félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket. akár az érettségi v a nehezebb vizsgák, a rettegett műtétek után: ez volt az egész?"

"a félelmeknek csak akkor van hatalma, ha hatalmat adsz nekik."

"az ember úgy táplálja a félelemdémont, h mindig az elvárásainak megfelelően reagál."

"ha felismered a démont, rájössz, h az is csupán feltételekhez kötött körülmény, semmi több.. valójában nem létezik. lassan rájössz, h a félelem is csak tudati káprázat."

"a gyökérprobléma persze a szeretőképesség hiánya. ennek az alapja pedig az önszeretet akkor, ha a gyere ezt képes átvenni, főként az anyától. ha az anyám valóban szeret, akkor én szerethető vagyok. ha anyám becsap a kedvességével, akkor én egy félrevezethető undok lény vagyok, s hisztériás álszeretet mímelve én is átverem a környezetemet. nekem jár az, h mindneki tegyen úgy, mintha szeretne engem. s ha ennyire sem becsül, akkor nagy cirkuszokkal indulok el a szeretet kikényszerítésére, amiből legtöbbször rejtett, majd nyílt utálat kel életre."

"ezért makacsul őrizd az emlékeidet, ne hazudd el őket még magadnak se, mert te az emlékeidből álltál össze emberré, azzá, aki vagy, s nélkülük valóban elvisz az ördög!"

"s az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. a családi szeretet is. s ennek alapja az öröm, h a másik a világon van, és h találkozhattunk. s ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, h én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. a mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyülölködő elutasítás nem!"

"kompromisszumok nélkül nem lehet senkivel sem együtt élni. a kérdés csak az, h megérik-e a kompromisszumok az együttélést, a másik ember jelenlétét az életemben?"

"a család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélésérdekében. de ennek a vállalásához hit kell, istenhit. isten és a család sztségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konvekciókban."

"minél formalizáltabbá válik a hitélet, annál labilisabbak a család kohéziós erői, az ember annál inkább meggyőzte magát arról, h neki van joga törvényt alkotni saját magának aktuális érdekei szerint."

"s valóban, egyre inkább úgy tűnik, h a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. a bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti."

"sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidámés keserű élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk, végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. csak mi tartjuk életben, ébresszük fel őket halálos mély álmukból. s ekkor megjelennek, mmint a múlt árnyai. kísértenek. mire kellenek nekünk a múlt kísértetei? illúzió, h nélkülük nem létezünk,, nem vagyunk. ellenkezőleg: konzerválnak minket régi formánkban. nem engedik, h megváltozzunk, ahogy a környezetünk is ragaszkodik ahhoz, h holnap ugyanolyannak lássanak, mint amilyenek tegnap voltunk... ez a fecsegő fiú megváltozott. hallgatag lett. talán bizony megbolondult.

"tépd le magadról a pleppedet! ne fájjon a szíved azért,a mi elmúlt4 ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. s ha ottmaradsz a romok között, ugyan hova épülhhet mindaz, ami még előtted van?"

"ne menj a romok közé! ne töprengj azon, h alakíthattad volna-e másképp a múltat! legfőképp lelki erőd csak a megtörténtek vállalása leht. fogadd el, h ami történt veled, amit cselekedtél, az a törványed! ezért úzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz!"

"milyen módon oson az ember a romok közé? először is az emlékezés segítségével. és pedig úgy, h az emlékezést biz. eseményekre kiemeli a múlt-jelen-jövő folyamatából, és örök jelenbe helyezi. egyébként ez a depresszió egyik vezető tünete is: a depressziós kihull az idő folyamatából, örök jelenen él, tehát meg van győződve arról, h a jövője ua.olyan lesz, mint a jelene, sőt már a múltja is ugyanolyan keserves volt. a depressziós egy sértést, egy kudarcot örökké jelenvalónak érez, aktualitása érzelmileg nem múlik el."

"főleg az a fontos, h tárgyi valóságban ne tárj vissza a ronok közé! szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy utolsó búcsúlefekvést, újrakezdést, ne alakíts kis "se veled-se nélküled" jellegű kapcsolatokat! az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől! mert bár nemigen tudod hosszútávra kiszámítani döntésed következményeit, nem is erről van szó. hanem arról, h maga a döntés, a választás aktusa, az ehhez szükséges elszántság és bátorság lelkileg összetart, mint abroncs a hordók dongáit. és maga a választás, ami magában hordja a következmények kiszámíthatatlanságát, az élet kalandját, a "legyen, aminek lennie kell" attitűdöt, tehát az odatárulkozást a holnapnak."

"a lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! mert az maga a pokol. ráadásul te választottad."

"egyébként a múlthoz való ragaszkodás mélyebb lelki gyökerei a halálfélelemben keresendők. vannak emberek, akik nehezen viselik el a jelen múlttá válását, nehezen fejeznek be vmt, és ha mégis rákerül a sor - pl leérettsgiznek, diplomát kapnak - inkább rezignáltak lesznek, mintsem boldogok. viszont imádnak dolgok kezdetén lenni, vm új foglakoztatja őket, újrat keresnek - munkában, szerelemben egyaránt."

Popper Péter Ne menj a romok közé - A megszakadt kapcsolatok tragikuma.

most sem csalódtam az íróban.. véletlenül akadtam rá, de nagyon aktuális volt.. és pont akkor olvastam, mikor elhunyt szegény Popper Péter:( nagyon sajnálom..

szal akkor az általam kiragadott idézetek a könyvből:

"a megbocsátás elfelejtést jelent"

"a pszichoterapeuta sokszor azt tapasztalja, h éppen a tönkrement szerelmi házasságok zömében a házastársaknak fogalmuk sincs, h kivel élnek együtt! ennek egyrészt az az oka, h a szerelem extázisában mindenki csakis a legragyogóbb arcát mutatja. másrészt az emberek nagy részének a szerelmében van egy nárcisztikus elem: vágyaikat rávetítik szerelmükre, és tulképpen a másikról alkotott fantáziájukba szeretnek bele. s amikor kiderül, h a valóságban mégsem olyan, ő lesz a bűnös, amiért nem felelt meg a szerelemben keletkezett fantáziának."

"amíg megmarad a gyűlölet, amíg átmennek az utca másik oldalára, ha szembe jön a másik, hiába váltak el, addig hatalmuk van egymás felett. de hosszabb-rövdebb idő múltán eljöhet a nap, amikor egy reggel meglepődve úgy ébrednek fel, h könnyebb lett a szívük. elmúlt belőle a feszültség. most már találkozhatnak, akár együtt kvzhatnak, beszélgethetnek. ettől kezdve szabadok! és most már valóban van hely az életükben igazi új kapcsolatoknak az eddigi bosszúviszonyok, önvigasztalások helyett."

"a romos háznak teljesen össze kell dőlnie, h új épülhessen a helyén."

"mind a túlburjánzó őszinteség, mind a túlburjánzó hazudozás és elhallgatás nem embernek való, szétrombolják a kapcsolatot"

"a lelkünk teljes kitárulkozása még a legizgalmasabb kapcsolatban sem ajánlatos. mindenkinek joga van ahhoz, h személyes titkai legyenek."

"hallgassunk minden olyan dologról, ami egy kapcsolat szempontjából jelentéktelen, s a másiknak csak fájdalmat, megaláztatást v féltékenységet okoz. ne légy gyáva és gyenge, viseld egyedül a terheidet, ne akard a partnered vállára lőcsölni!"

"ne légy pukkancs! az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!"

"a belső bizonytalanság (ki vagoyk én?) motiválja a serdülő testén az egyetlen stabil jel, a tetoválás létrehozását."

"a szenvedést nem a vágyak okozzák, hanem a ragaszkodás!"

"mi köt össze két embert? a ragaszkodás ahhoz, h együtt éljenek. mi választ el két embert? a ragaszkodás ahhoz, h kapcsulatuknak vége van. ez ilyen egyszerű? igen, ez ilyen egyszerű. de rettenetesen meg lehet bonyolítani."

"régen elévült sérelmek, megbántások, amiket naponta gépiesen újratanulunk, sajgó emlékei egy vmikori szerelemnek, megalázó elutasítások, lobogó becsvágyunk kudarcai, kényszerű lemondások, elmaradt utazások - szal mindaz, ami egykor fontos volt, de régen elmaradt az idő messzeségében. őrizzük őket, mert ami valaha is a szívünkhöz nőtt, az nem lehet kidobni való szemét, haszontalan maradványa a múltnak. így húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok, tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét, amelynek ránknehezednek mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek."

"vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják."

"bűnt követ el az ember akkor, ha értelmetlen szenvedést okoz másoknak vagy nem csillapít szenvedést, amikor módja lenne rá."

"aki rendet tud teremteni a lelkében, annak rend lesz a családjában is. ha a családban rend van, akkor rend lesz a munkában is. a rend a munkában létrehozza a közélet rendjét."

"a mámor időszakában mindneki a legszebbik szerepét játsza el, igyekszik megfelelni a róla alkotott fantáziának. s amikor az együttélés során kiderül, h mégsem olyan - magára vonja társa haragos csalódottságát, gyűlöletét. sajnos, a számításon alapuló érdekházasságok, a konvencionális okokból és eszközökkel összeboronált kapcsolatok tartósabbnak bizonyulnak."

"furcsa dolog: amíg a gyűlölet érzelmileg szabadjára engedett agresszió, addig a rajongás mögött is agresszió áll készenlétben, ami azokra zúdul, akik nem társak a lelkesedésben."

"mit mond a biblia? aki egy embert annyira megszégyenít, h arcába kergeti a várt, annyi, mintha megölné."

"szakításkor, elváláskor ki válik legkönnyebben a gyűlölet áldozatává? az, aki még a kapcsolat rabságában, érzelmi kötelékei között sínylődik. aki inkább átmegy az utca másik oldalára, ha történetesen arra jön a másik. akkor még egykori partnerének hatalma van fölötte."

"az embernek nem adatott meg, h érzelmeit akaratlagosan szabályozza. nem határozhatja el, h ezentúl gyűlölni fogja azt, akit szeret, vonzónak találja majd, akitől megundorodott. az érzelmi reakciókat csak észrevenni, konstatálni lehet. egyedül a viselkedést lehet szándékosan változtatni."

"az elbúrjánzásnak itt fontos értelme van. amikor valóban megnyílik az érzelmek mélysége, akkor távolról sem tisztul meg tőlük az ember, mert érzelmi-indulati örvények alakulnak ki, amelyek rettenetes erővel húzzák magukba. nincs olyan inga, amelyik csak egy irányba leng ki! ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni... de érdemes?"

"hogy ennyire hatalmat akarunk, megfelelő győzelemmel, csak a vesztünket okozza, nem a tényleges győzelműnket. hiszen ez a vágy midig a racionális v emocioális önbizalomhiányunkból fakad. ezért vagyunk nagyon könnyen manipulálhatók is. kevesen látják ezt át."

"minél inkább elmerülünk a fogyasztói társadalom örvényébe, annál inkább puhulunk el. ahogy elkezdtük felhalmozni az anyagi javakat, az anyagi krízis csökkenésével a kényelemérzet fokozódott, és lassan eltunyhulunk."

"az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bzonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, h megüti magát... de ha az ember nem mozdul, legalább 50 százalék esélye van a sikerre. ez annyira egyértelmű és érthető... és ez mindnekire vonatkozik, nőre, ffira egyaránt."

"a pasiknál az autók nagyon fontos szerepet játszanak. egyszer olvastam arról, h a pasik miért "fényesítik" ennyire az autóikat, és miért érzik magukat olyan jól az autóban. az autó egy zárt tér, ami kényelmes, megvan a megfelelő komfort, szól a zene, villognak a fények, satöbbi, így aztán a biztonságérzetük is hatalmas.. egy külföldi pszichológus az autót az anyaméhhez hasonlította.ott is meleg van, biztonság és kényelem veszi körül a magzatot. tehát az autó valójában egy öntudatlan asszociáció az anyaméhben töltött időre. ráadásul ilyenkor a psi fogja a kormányt, tehát ő irányít - arra megy az autó, amerre akarja."

"persze önmagában nincs baj az autókkal és órákkal. a baj akkor van, h ha ezeket leszámítom, és semmi esszenciális nem marad. ami marad, az egy orientáció nélküli ffi, szilárd értékrend nélkül. egy ffi, aki nem képes előre mozdítani a dolgokat. és a legmegdöbbentőbb az egészben az, h sem a társadalom, sem a nők nem várnak el ennél többet. beérik vele."

"sok embert elkedvtelenít a tudat, h viszonylag rövid időn belül úgyis meghal, ezért a kemény megmérettetésekbe nem vág bele, inkább csak rövid távon gondolkodik. ez azokra jellemző, akik félnek a haláltól, és a halált nem fogadják el az élet természetes részeként. aki képes erre, az megfelelő erőbefektetéssel dolgozni is fog azon, h felnyíljon a szeme, és meglássa, mi a jó és mi a rossz az életben, másrészt komolyan veszi azt is, h miyen üzenetet és hagyatékot hagy a gyermekeire, hiszen ez fogja befolyásolni az ő életüket."

"mit jelent az érzelmi intelligencia fejlesztése? fejlesztés az, h ha vk végiggondolja az életét, az akutális élete különböző pólusait, mondhatja persze, h van munkája, van családja, tud szórakozni, pihenni és önmaga is ott van. de van e hiteles párkapcsolata, ahol ő tutira boldog? ki tudja-e mutatni és mondani a negatív érzéseit? h is áll ezeken a területeken? mindezt az ember tudja és érzi is. egy párkapcsolatban a legfontosabb kritérium a boldogság. "boldog vagyok vele, v nem vagyok boldog?" ezt mindenki eldöntheti. fel tudok-e nézni a másikra az élet összes területén? ő fel tud-e nézni rám? tudunk-e negatív dolgokról, érzéseinkről beszélgetni? tudok-e mindezekért következetesen felelősséget vállalni? a családom tényleg megüti-e a család kritériumát? hiteles szüleim vannak? v csak racionális szempontból, és emocionális szempontból árva vagyok? az apám tuti ffi? miben nem az? tud erről beszélni, v csak saját magát sajnáltatja? én nem teszem-e ugyanezt? rengeteg kérdésre szükséges megfelelő és őszinte választ adni. és fájni fog az őszinte kijelentés..."

"amíg egy adott állapot nincs elfogadva teljesen, addig abból az állapotból nem lehet elkezdeni a kimászást sem. mert vannak olyan felületesen kiejtett mondatok, h "igen, igen, tudom" de ha a "tudom" szó nem kapcsolódik össze még vmvel, akkor továbbra is azt jelenti, h "nem fogadom el". akkor csak egy felületesen kiejtett szó marad, megfelelő belső töltet nélkül."

"tehát ha van egy olyan dolog, amiben tudom is, meg érzem is, h az nekem jó, akkor abból soha nem lesz rossz megoldás. én így állok hozzá az élethez, és így jól is érzem magam benne."

"a mai kor pasijánál a gondok az emocionális-érzelmi oldalon vannak. valójában mindneki fut a boldogság után, de akik ezt görcsösen teszik, azok elfelejtik, h csak az érzelmi felnőtteknek jár a valódi, hiteles boldogság. aki ezen a területen infantilis, sőt még ki is mondja, h nem akar felnőni, az ne felejtse el, h neki nem is jár ez a belső nyugalomból fakad boldogság!!!"

"változtatni? ugyan, hiszen nem akarnak róluk beszélni sem. márpedig ha nem beszélnek erről, nem is ismerik fel ezeket, nem mondják ki maguknak hangosan, s így nem is tudják a felismert következményeket következetesen betartani napról napra."

"az egoista szeretete mindig önmagára irányul. tehát feltételes, és nem feltétlen."

"azonban a probléma akkor keletkezik, ha vk a párkapcsolatában is hazudik. mert annál súlyosabb önátkúrás nincs. ebben az álszent világban nagyon sokszor nem lehet őszintének lenni. de ott kint sokszor a túlélésről van szó. azonban otthon ez megbocsáthatatlan bűn. otthon hazudni meg mellédumálni- az nem megy. vagyis megy, hiszen rengetegen ezt teszik... de ezt a két dolgot borzasztóen fontos szétválasztani."

"mivel mindenki csak olyan energiát kap vissza, amit ő maga beletesz a dologba, idő kérdése csak, h mikor fogja ő is visszakapni mindezt az élettől."

"az én szememben a csicskamunka ott kezdődik, amikor vknek van 10 egység képessége vmre, de abból csak 1 egységet használ. tehát sokkal-sokkal kevesebbet használ a képességeiből, mint amennyit tudna. abból mindig csicskamunka lesz. nem fogja szeretni, ki fog égni benne frisztrált lesz, és csak kudarcot kudarcra halmoz. de ha vk a képességeinek megfelelő munkában van, abból soha nem lesz csicska. soha."

"valójában 2 típusú ember van ebből a szempontból. az egyik hagyja, h a félelmei legyőzzék őt, nem mer felelősséget vállalni saját döntéseiért, és nem jön rá arra, h valójában ő a hunyó saját boldogtalan életéért. a másik ezzel szemben nem hagyja magát, nem hagyja, h a félelmei felülkerekedjenek, hanem nap mint nap újra megküzd velük, hiszen ennek a folyamatnak soha nincs vége egy ember életében, csak a halál bekövetkeztével. ez a típusú ember tehát harcossá válik. és ezért jár neki a harcosok presztízse, megbecsülése és tisztelete és gerince."

"én abban hiszek, h aki egy adott konfliktust az adott pillanatban nem old meg, az ugyanazt a konfliktust később ugyanúgy megkapja."

"az egy dolog, h a lélek instabilitása kihatással van a racionális önmegvalósításra. de évek óta figyelem a boldogtalan pasikat - és a nőket is persze - , és észrevettem, h ez komoly kihatással van a testi egészségre is. azt látom, h az érzelmi fel nem nőttség következtében jelentkező feszültségek különböző tüneteket, akár betegségeket is kialakíthatnak. ezek a betegségek a fejből indulnak - persze, ha arra megvan az adott genetikai hajlam is."

"bármilyen megmérettetés megoldása mindig azzal kezdődik, h elfogadom azt az állapotot, amiben vagyok."

"csak másoknak igyekszik megfelelni, miközben elfelejtette egykori tiszta törvényeit! az álmok megvalósításáhzo perszemegfelelő képességek és tehetség is szükséges. de aki racionális v emocionáli, esetleg mindkét szempontból feladja az álmait, az elkövet a legsúlyosabb bűnt önmaga ellen. az álmok feladása - én ennél súlyosabb bűnt nem ismerek. az ilyen ember haragudni fog magára. ha vk haragszik magára, akkor büntetni is fogja magát. ha pedig vk bünteti és gyilkolja magát, az másokat is gyilkolni fog, és így az eredeti bűntudata csak még nagyobb lesz. nem fog tudni mást sem önzetlenül szeretni, mert önmagával szemben vannak bűnei."

"tehát a negatív folyamatot fordított logikával végiggondolva megjelenik a lehetséges megoldások sorozata. nem egy, hanem rengeteg. és ez sikerélményt ad. de erre csak akkor fog vk rádöbbenni, amikor leírja, h milyen volt ekkor, meg ekkor, meg ekkor. ha leírjuk hibáinkat, akkor már nem lehet őket elfelejteni,és tudni fogjuk, h legközelebb mire vigyázzunk."

"ha a kliséket úgy mondja vk, h közben szemmel láthatóan keresi a szavakat, azonnal hitetlenné válik."

"a tisztelet érdekes dolog, mert az csak akkor lehetséges, ha vk önmagát is tudja tisztelni. addig nincs tisztelet. addig csak a megfelelni vágyás van, meg a pincsikutyaként loholás a másik után, h értékelje, h a pincsikutya milyen frankó, milyen jó és szép, milyen szeretetre méltó... de a pincsikutya az csak pincsikutya marad. azt pedig nem szokták megbecsülni hiteles emberként."

"jobb a békesség - ez mindig a konfliktuskezelő emberek szavajárása, akik ilyen helyzetben mindig a gyávaságukról beszélnek."

"a jó és a rossz minidg együtt jár, az egyik nincs a másiknélkül. a fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó. ha vk a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. mert a fejlődés mindig fájdalommal jár. ha tetszik, ha nem, ez van."

"ha az egyik csatatéren elbukom, ha az első ütés után megfekszem, nem baj, mert közben tudom, h a másikon meg nyerek. vannak kudarcaim és szomorúságaim is. olyanok is, amilyeneket már soha az életben nem fogok tudni helyrehozni. de vannak örömeim is. a kettő mérlegelése dönti el mindig az akutális hangulatot és közérzetet."

"de mivel ő nem akar sem inni, sem zabálni, sem nyugtatókat szedni, a saját korosztályos eszköztárához fog folyamoni - és ennek a korosztálynak az eszköztárában ott van a drog, ami - hiszen pótszszer - pontosan azt nyújtja, ami a kölyökből hiányzik. ez pedig a nyugalom. az oldott nyugalom. a béke. a mosoly. a spangli bizony erről szól. szívok egyet, és abban a pillanatban... irgalmatlan nyugalom. béke. mosoly. mi történik évek óta? vajon az összes prevenció ellenére miért fokozódik mégis a droghasználat?"

"minél inkább fejleszti vk az emocionális intelligenciáját, a kommunikációja annál gyorsabb lesz. és minél merevebb vkinek a személyiségszerkezete, annál inkább lelassul a kommunikációja is."

"elismerni: te jobb vagy. ez az őszinteség jele lenne. ehelyett az egyik azért feszült, mert nem dícsérik meg, nem ismerik el a munkáját, a másik meg azért elégedetlen, mert nem ő dolgozott ezért a presztízséért."

"az érzelmi intelligencia fejlesztésével nem a kudarcokat nyírjuk ki az életünkből, csupán gyorsabban tudatosul az a felismerés, h negatív irányba haladok, és milyen gyorsan tudok ebből kilépni, h ne arra haldjak."

"a jó döntéshez mindig tiszta fejre van szükség. tegyük fel, h a jelenlegi kapcsolatom rossz, tele vagyok bűntudattal, feszültséggel, kétségekkel, sem a múlt, sem a jelen nincs lerendezve. h lehet így jó döntést hozni a megfelelő új partnerrel kapcsolatban? sehogy nem lehet. tiszta fejű pasi csak akkor lehetek újra, ha a múltat és a jelent is - ami abból rossz nekem - megfelelően lezárom. ha ezt nem teszem meg,nem tisztázom magamban a dolgokat, és úgy megyek bele egy új kapcsolatba, akkor lelkiismeretfurdalással akarok boldog lenni. ez pedig nem megy! ilyenor szokott bekövetkezni, h a pp ingázni kezd a felesége és a szeretője között, mind a kettőt hitegeti, és mindezzel jó úton halad a felé, h a két szék közül a pad alá essen."

"a felelősség. ebbena világunkban a felelősség nem vállalása olyannyira hozzákapcsolódott a szabadság érzetéhez, h ez nem a szabadságot jelenti, hanem a szabadosságot. olyanokra jellemző ez, akik egy kis időt sem mernek egyedül eltőlteni önmagukkal."

"az önbizalmat mindenki csak saját magának adhatja meg, és csak úgy, ha megdolgozik érte, ha megoldja az előtte álló racionális és érzelmi konfliktusokat."

"bármilyen zűrös kérdés utáni válasz előtt van egy pár másodpercnyi bizonytalankodás, az mindig annak a jele, h a másik nem fog igazat mondanni."

"a pasi racionális szempontból általában fejlett, a testét ápolja, de érzelmi szempontból alulfejlett, és ilyenkor a lelke instabil lesz. ez akár pszichés sérülést is jelenthet. mellettük rengetek olyan nő - vagyis inkább cicababa - van, aki a saját hiányzó anyagi presztízsét a pasi presztízsével pótolja. amikor két ilyen instabil személyiség találkozik, akkor azért találkoznak egymással, h átadják egymásnak azt, ami a saját személyiségfejlődésükhöz szükséges, de utána a másik életében játszott szerepük megszűnik."

"egy kiegyensúlyozott kapcsolatnál törvényszerű, h két ember a másik összes szerepében kölcsönösen fel tudjon nézni egymásra."

"az egymásra figyelés eleve azt jelenti, h kölcsönösen felismerjük a másikban, h milyen hangulatban van, mit szeretne, és h jó-e az neki. ha látom az arcán a vágyat, akkor felajánlom neki: szeretnél vezetni? a másik meg eldönti, h igen v nem."

"a megcsalás mögött több ok is állhat. az egyik az, h a ffi nem tud felnézni a nőre hiteles nőként. a másik ok az, h a pasinak valójában ffiként önbizalomhiánya van, és azt hiszi, h ő attól ffi, ha minél több virágra rászáll... a harmadik az állandó vadászöztön, amellyel az életében való lúzerséget próbálja kompenzálni. negyedik: olyan nagy gazdagsági, pénzügyi és politikai hatalommal bíró arcok, h azt hiszik, nekik mindent lehet. ezek mind lehetséges okok."

"keveset kockáztatok,és ez alig mozgat meg. a rutinszerűség eredményezi a szürke életet, a szürke életből fakad az unalom, az unalomból adódik a különböző pótszerek használata. látszólag sikereim vannak, valójában azonban halálra unom magam egy adott dologban. és csak sokára döbbenek rá arra, h közben ketyeg az idő!!! mégpedig iszonyú gyorsasággal. a kiszabott idő, vagyis az élet, amiből csak egy van, és a tetejébe még véges is."

"éppen ezért mondom, h a valódi önbizamat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél vk. mert az ilyen megmérettetéseknél nemcsk adrenalin keletkezik, hanem ott van a félelem is, h sikerül-e. de ha ezt vk megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. a félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek, éppen ezért egy ilyen dolog megoldásánál nagyobb sikerélményt sem tudok elképzelni."

"az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, h valahogy megoldjuk. csak mi gondoljuk, h azok egyre nehezebbek. valójában nem.. mert nem a probléma a nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával."

"valójában mindig az aktuális, potencionálisan negatív megmérettetés mutatja meg, h kiben mennyi erő lakozik. nem a pozitív."

"a büszkeség az én szememben olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mindg racionális, mind érzelmi szempontból. a büszkeség a gerinc tudata."

"azok az emberek, akiknél a kudarc felhalmozódik, sokkal inkább manipulálhatóak"

"ha kisétálsz az utcára, alig látsz mosolygós embert. mert a mosoly a belső béke jele. és ha nincs spontán, belülről jövő mosoly, akkor vajon békében élünk? én alig látok ilyet."

"ha pedig én követek el hülyeséget, akkor azt is kimondom, h bocs, igazad volt. a bátorság számomra azt is jelenti, h ki merem mondani azt is, ami nem kellemes rám nézve, és ezért ugyanúgy felelősséget vállalok."

"a biztonság, a stabilitás érzésének megteremtése a ffi talán legfontosabb feladata, és ösztönből fakadóan működnie kell. ez cselekvőképességet és határozottságot követel. ha ezen tulajdonságok vmelyike hiányzik, az illető töketlen, azaz szó szerint értelmezve nem ffi."

"a sírás egy beszűkült tudatállapot. ha egy ilyen beszűkült tudatállapotú emberhez racionális nyelvezettel próbálunk közelíteni, egyértelműen kudarcot fogunk vallani. ott csak egy ilyen állapothoz hasonló hozzáállás működik."

"a jó konfliktuskezeléshez tehát szükséges, h ha egy racionális megmérettetéssel kerülök szembe, akkor először a racionális oldalamathasználjam, de mögötte szorosan ott legyen az emocionális intelligencia is, hiszen nem lehet tudni, h szükség lesz-e ezekre az eszközökre is. vagy fordítva. mindennek pedig ötvözve kell lennie egy nagyon magas szintű éberséggel, mert ez elengedhetetlen a gyors reakcióhoz."

"annyira szeretnék és vágynak arra, h minden jól sikerüljön. pontosan ezért lehet, h bár látja és hallja is az intő jeleket, a nem odaillő mozdulatokat, azt gondolja, h ez nem olyan érdekes, v nem olyan fontos."

"a hiteles szerelemhez hiteles nő és hiteles ffi kapcsolata szükséges. ha egy nő és egy ffi önmaga szemében nem hiteles az élet különböző területeit illetően, az csak családnak v párkapcsolatnak látszik, de valójában nem lesz más, mint rózsaszín lufi. és csak idő kérdése, h mikor pukkad ki.."

"úgy gondolom, h az erő mindig ott kezdődik, ha vk a negatív tölteteiről, hangulatairól, állapotairól is képes beszélni."

"felelősséget vállalni, kimondani az érzelmi dolgokat, és következetesen cselekedni az érzéseink területén is. ezt kellene megtanulnunk nekünk, ffiaknak, persze csak akkor, ha ffiak szeretnénk lenni..."

"úgy vélem, azért tudok előrehaladni, mert egyrészt kíváncsi vagyok, másrészt, ha vm megoldhatatlannak látszik, az annál jobban kezd érdekelni."

"elkezdtem azon gondolkodni, h a pasikban mért alakul ki, h ennyire nem tudnak egyedül lenni. ezen töprengve atán eszembe jutott az ún. szeparációs szorongás. a szeparációs szorongás a gyerekkorban jelentkezik, amikor a gyermeket egyedül hagyják. ilyenkor a gyerek súlyosan megéli kiszolgáltatott helyzetét, mivel úgy érzi, nem tudja magát megvédeni, így rettenetesen megijed és pánikba esik. az ilyen felnőttkori állapot tehát valójában az anyától való nem megfelelő leválásból következik, aminek hátterében az anyával való nem megfelelő érzelmi kapcsolat áll..."

"a szorongás és feszültség között egyébként nagy különbség van. az emberek sokszor használják a "szorongás" szót, ám ilyenkor valójában "feszültségre" gondolnak. a szorongás olyan félelemmel teli állapot, amelynek nincs oka, a feszültségnek viszont minidg van vm a hátterében."

"azt hiszem, a hiteles ffi v hiteles nő egyik alapfeltétele az, h amikor egyedül van, akkor is érezze jól magát a saját bőrében. akkor is el tudja tölteni az időt önmagával. h mért? úgy gondolom, azért, mert ha én jól elvagyok önmagammal, akkor nem keletkezik bennem olyan vágy, h legyen mellettem vk, mert csak úgy érzem jól magam. ez a gondolat egyenes útja a társfüggőség kialakulásának."

"a bizonytalan embernek mindig támaszkodnia kell vkre, mert amikor egyedül van, feltámadnak benne a félelmek, melyek kiskorában verődtek bele."

"ha én jól vagyok magammal, akkor jól leszek olyankor is, amikor egyedül vagyok és nincs mellettem senki, de jól leszek akkor is, amikor emberek között vagyok. tehát nem vagyok kiszolgáltatva másoknak."

"igazából azt látom, h az emberek zöme keveri az egyedüllét fogalmát a magányéval. az egyedüllét egy olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. a magány ezzel szemben az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül."

"önbizalmat azonban csak úgy lehet elérni, ha az illető olyan dolgokba vág bele, amit addig még soha nem csinált."

"az alkalmazkodás az mindig 2irányú. ha megvan egymás kereteinek am egértése, elfogadása és tiszteletben tartása, akkor abból rossz dolog soha nem fog kisülni."

"mindig a félelem nagysága határozza meg a sikerélmény nagyságát."

"a félelem jó hajtóerő. jó irányt adhat. a félelemben van egy olyan dolog is, ami közvetlenül arról szól, h egy biz. irányba ne menjek. ilyenkor jó megoldást mindig a racionális és emocionálisintelligencia összhangja adja meg."

".. h csökken a presztisük, h nem úgy bánnak velük, ahogy eredetileg megígérték, stb. sokszor végignéztem ezt a folyamatot, csodálkozva, h egyesek miért nem lépnek. nem mernek. pedig ha a gyávaságukból fakadó, nagy konfliktushegyet felosztanák lenyelhető és emészthető falatokra, rájönnének, h mindez fokozatosan megoldható lenne."

"itt Mo-on, a ffiak jelentős része meg pöcsként vegetál, és nem mer ffiként élni. nem mer felnőni. miért nem mernek ffiként élni? mert energiába kerül, szokatlan utakat kell hozzá bejárni, ahol az ismeretlen az egyik legfontosabb tényező. nem mernek kockáztatni."

Cernus Imre: A férfi

 tök jó volt olvasni, sztem gördülékenyebb, mint a Nő volt..összeszedettebb..  érdemes elolvasni - nem csak pasiknak!:) na, és akkor az idézetek:

"az emberek többségét jelentősen befolyásolja a sötétség meg a felhős időjárás. de én jó ideje eldöntöttem már, h nem hagyom magam befolyásolni a borús idő által. mosolygok, mert béke van bennem, és számomra a tél is szép látványt jelent."

"sokan úgy szeretnének konfliktusokat megoldani, hogy még csak nem is ismerik az érzelmi intelligencia törvényszerűségeit, nyelvezetét."

"az önbizalom ugyanis mindig sikerélményekből táplálkozik. ha az élet bizonyos területein nincsenek sikereim, akkor az élet bizonyos területein nem lesz önbizalmam sem."

"az önzetlen szeretethez szükség lenne az élet összes területén meglévő önbizalomra. az önző szeretet viszont csak kisajátít, és elvesz a másikból, ahelyett, h adna. ez a feltételes szeretet. így a pár szeretete is önző, egymást kisajátító és birtokló lesz."

"a nem akarom az minidg a túlzott makacsságból fakad. aki makacs, az mindig merev is."

"a makacsság egy bizonyos szintig jó. de csak akkor, ha kellő rugalmassággal van ötvözve."

"a kiegyensúlyozott konfliktuskezelés azt jelenti, h pontosan tudom, h meddig érdemes makacsnak lenni és mikortól érdemes a rugalmasságot használni."

"de ha tiszta lapokkal akaunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. az életnek a velejárója a fájdalom..."

"aki nem fogadja el, h a változás fájdalommal jár, annál sohasem fog bekövetkezni a fejlődés."

 "csak azt lehet kihasználnni, aki hagyja magát."

"a másik személy ellen irányuló harag valójában a saját felelősségem elhárítása az emocionális konfliktusok terén."

"mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. tehát mind emicionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit belettt az életbe. és ha vk nem ismeri ezeket a törvényszerűségeket, az sem mentesíti őt a felelőssége alól."

"a segítői szerep nem párkapcsolati szerep. ráadásul a szubjektivitás miatt az objektivitás mindig sérül, ezért a csaj hiába is próbál segíteni egy ilyen pasinak, nem fogja tudni elérni azt a szintű, azt a minőségű segítést - épp a szubjektivitás miatt. még ha szeretik is egymást, mint barátok. néha egy kis szex, néha egy kis egymás karjaiba esés, na próbáljuk meg utoljára, és a két görcs csak húzza egymást lefelé az örvénybe. közben meg ketyeg az idő.."

"én azt gondolom, az erő minidg ott kezdődik, ha vk ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor vk azt mutatja, h milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent."

"ha vk indulatból mond v tesz vmt, annak soha nem lesz következménye, ha vk indulatból hoz meg egy döntést, azt soha nem fogja betartani. az indulat elszáll, és ott marad a kimondott szó súlya"

"ezért nem tudnak udvarolni sem, ami tulajdonképpen nem más, mint egy fejlett verbális és nonverbális intimitási forma. az udvarlás valójában szóval és kézzel történő simogatás és bókolás, miközben az egyik tiszteletben tartja a másikat, emberként és nem tárgyként szemléli."

"az érzelmileg zárkózott pasik szexualitása mindig túlzottan felfokozott, mind a "db-számot" mind az intenzitást illetően. a szexet egyszerű ventilációs eszközként használják, feszültséglevezetésként, mint amikor vknek nagyon dúzzadt a hólyagja és elmegy pisilni. férfitársaságban az ilyenek tetszelegnek a legnagyobb kanok szerepében."

"ha két felnőtt a párkapcsolatában nem mer beszélni a szexuális szokásairól, pro és kontra, pozitív és negatív eseményekről, érzésekről egyaránt, h mi jó nekik és mi nem jó nekik, akkor a gyerekeikkel sem fognak merni. mi a különbség aközött, h vk a partnerével v a gyerekével ül le erről beszélgetni? semmi. hiszen az illető csak akkor fog tudni erről mással beszélgetni, ha ezzel kapcsolatosan nincsnek saját magában lerendezetlen dolgok."

"a nyitott házasság szerintem általában olyankor következik be, amikor vkknek a kapcsolata már egy kalap szart sem ér. nem mernek dönteni a kényelmük és/v a gazdasági szempontok és/v a félelmeik miatt. mert mindeketten félnek egyedül maradni. túl sok mindent kellene szétosztani, plusz itt vannak a gyerekek..."

"senkitől nem várható el, h minden szituációban azonos lendülettel, önbizalommal, fenntartás nélkül legyen jelen, tehát szükséges, legalábbis indokolt némi egészséges "bizonytalanság"."

"aki szorong, az boldogtalan. a boldogtalan ember pedig elédegedtlen. és ebből az elégedetlenségből szépen lassan kialakul az önzés, a keserűség, késöbb a beletörődés."

"alapvetően mindent elhiszünk, amit megfelelően "csomagolva" kapunk, és mindenben kételkedünk, ami picit is megpiszkálja önérzetünket."

"a modern kori társadalmakban a hagyományos normák és szabályok föllazulnak, újak pedig nem váltják fel őket. a világos szabályok hiányában pedig kialakul a társadalmi anómia."

"már nem normáink szerint cselekszünk, hanem cselekedeteinkhez igazítjuk normáinkat, így lettünk racionális lényekből racionalizáló lényekké."

"életünk számos területén meg kell küzdenünk szerepkonfliktusainkkal, amelyek álarcaink eredményei. hiszen nem merve önmagunkat vállalni és megismerni, naponta hasonolunk meg önmagunkkal."

"furcsa illúziókat kergetünk. új nap, új projekt. új szerető, új ruha, új autó, új mobil... álljunk meg egy pill.ra! egyszer vk a fülembe súgta: csináld is végig, amit elkezdtél! örökre megjegyeztem."

"nincs hit kétely nélkül. a kétely nélküli hitet fanatizmusnak nevezik."

"a külső hatások csak feltételei a viselkedésnek, az oka az a belső élmény, amivé a személyiség a hatást feldolgozza."

"a szorongásokból keletkeznek a félelmek. a szorongások hajlamosak átalakulni félelmekké, éppen azért, mert az racionálisan megfogalmazható, inkább feldolgozható."

"nem a dolgok györötnek meg bennünket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. és ha közel megyek hozzá, és megélem ezt a félelmet, akkor elpukkan, mint egy léggömb."

"a lelki egészségnek sztem 3 kritériuma van: 1. vk tud-e a képességeinek megfelelően teljesíteni munkában, tanulásban, sportban stb? tehát szinkronban vannak-e a képességei a teljesítményével? 2. van e képessége az életörömre? 3. tud-e az ember úgy élni más emberek között, hn em teszi tönkre azok életét?"

"a betegség egy választás, egy elszegődés egy életellenes hatalomhoz."