na, most pár idézetet pötyögök be. Popper Péter könyvéből, méghozzá a már említett A meghívott szenvedélyből..

" s hogy él-e valahol az "igazi"? szomorkodjunk együtt: nincs igazi! az egyetlen, aki csak a mi számunkra jött a világra, nincsen sehol, se égen, se földön. méis vigasztalódhatunk: igaz, nincs, de életünk során, ha szerencsések vagyunk, találkozhatunk egy-két emberrel, akiből lehetne "igazi" a számunkra. de ezért nagyon sokat kell tennünk. figyelni, vigyázni, olykor lemondani valamiről, csínján kell bánni a hangulatainkkal. mert a férfi-női kapcsolatokat gondozni kell, nem élnek meg vadon, mint a parlagfű. s hosszú idő után már úgy belecsiszolódhat két ember egymás életébe, sorsába, hogy egymás számára igaziak lesznek, és ez nem kevés..."

"az érzelmi és egzisztenciális vákumba könnyen benyomul a szex mint cél és sos-eszköz a magány oldására, a szeretetkapás illúziójánnak megteremtésére. erotikus tárggyá válni valaki számára - ez a legegyszerűbb, legprimitívebb kapcsolatforma."

"... a görcsös kapaszkodás egy másik emberbe nem akapcsolat nagyszerűségét, hanem labilitását bizonyítja. kapaszkodni abba kell, ami bizonytalan"

na, pl. ezek azok a sorok, ami miatt megszerettem ezt a könyvecskét. persze ezeket csak úgy kiragadtam az oldalak közül, lehet másnak más jobban tetszik..

van még egy hosszabb, azt majd ha lesz kedvem beirom

addigis szépnapot!

ja, és sorry, ha vkt zavar, h nem használok nagybetűket...