na, egy újabb Csernus könyv... bevállalja?

"aki tudja, h mit kellene tennie, de vmiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. önmaga elött."

"tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! és tanuld meg tszteletben tartani az ő döntésüket! mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.."

"tartsd tiszteletben a saját érési idődet! a türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. ezzel magába hordozza az  örök elégedetlenséget."

"a gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős. tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!"

"tudják ki a nyúl? ki a gyáva? akinek nincs mersze bevallani a tettei következményét. aki fél a bocsánatkéréstől. mert nem arról van szó, h mit teszel és mit nem. az is fontos, de az eredmény szempontjából most nem érdekes. itt a bocsánatkérés a lényeg. az tud őszintén bocsánatot kérni, aki belátja saját tettének következményeit. aki vállalja a felelősséget. és aki megbán! a belátás az 1. lépcsőfok. a bocsánat a 2. a 3.pedig az ígéret. mert ígéret nélkül a bocsánatkérés egy üres frázis. ígéret4 kontroll!"

"persze, h nem vagy képes megváltoztatni ( a múltat ) , de tudod, van egy olyan mondás, amely szerint a múlt arra való, h tanuljunk belőle. csakúgy, mint a saját hibáink. nem tudod megváltoztatni, ez való igaz. de tudsz tanulni belőle. még utólag is, sőt! főleg utólag! egy ember személyiségének fejlődésében borzasztóan fontos az a pont, amikor felismeri a saját, múltban elkövetett hibáit. az okos ember pedig tud változtatni a dolgain. erre való a múlt. h tudjam, mit ne kövessek el újra."

"az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. ide vezet az önzőség. miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?"

"vesztesekre mindig szükség van. hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. ők a viszonyítási pont. a nullák így töltik be végül küldetésüket."

"az érzelemvámpírok mások szeretetéből élnek. sokat kapnak, sőt! sokat követelnek, de nem adnak semmit. hagyom, h szeressenek, de én közönbös maradok a másikkal szemben. gerjeztek vmt, ami gerjesztődik és táplál! ez egy ideig megy. amikor a vámpír teljesen kifacsarta a másik embert, akkor eldobja. onnan már nem jön több szeretet, más kaja után kell nézni. ezek az emberek hamar magányosak lesznek. és éhesek. mert környezetük elég hamra felismeri őket! az anyagi lehúzás ebben a tekintetben másodlagos. de fontos is, mert csak olyan fazonokat lehet kemény lére lehúzni, akik kötődnek hozzánk érzelmileg. ezek a vámpír fajták előbb-utóbb mindannyian rábasznak. a nagy leszívások után már csak olyan emberek veszik őket körül, akik teljesen érdektelenek a számukra. üresek. érzelem nélküliek. özömbösek. és az idő ketyeg. ideig-óráig tök jól lehet ezzel lenni. de azután jön a felismerés. ki vagyok én? mit értem el? ki szeret igazán? de még talán felismerésnek sem nevezném ezt a stádiumot. inkább vmféle rossz közérzetnek. aki okos, az hamar eljut a felismerésig. de felismerés kellemetlen. kényelmetlen. és akkor elkezdek ködösíteni. kenegetem a szart."

"önző emberek tipikus hozzáállása. nincs lelkiismeretfurdalásom, mert az nem segít. nulla empátia. akiben egy szemernyi szeretet sincs, az soha nem tud belegondolni abba, h tetteivel, szavaival mekkora fájdalmat tud okozni azoknak, akik szeretik. az önző ember csak magával törődik. és csak magát sajnálja."

"másra támaszkodni mindig veszélyes. igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. de a támaszték eldőlhet. tudod mit? támaszkodj magadra!"

"merj szembenézni a saját tükörképeddel! ez az 1. lépés a talpra álláshoz. harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd."

"az erős ember attól erős, h bevállalja magát saját maga előtt. az adja az erejét, h tisztában van azzal, ki is ő, mi is ő. és eszerint él. akinek ehhez egy hatalmas csoportra van szüksége, az vagy exhibicionista, v gyáva. de inkább az utóbbi."