M. Scott Peck : Tovább a járatlan úton - lelki fejlődésünk végtelen távlata
"az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. göröngyösen kanyarog a vadonban."
"csakis előre mehetünk az élet sivatagán át, fájdalommal törve az utat a kiégett és kopár vidéken a tudatosság egyre mélyebb szintjei felé."
"a mítosz tehát igaz, tényleg nem mehetünk vissza az édenkertbe. előre kell mennünk, csakhogy az út nagyon kemény, és a tudatosság sokszor fájdalmas. nem csoda, ha sokan -amint tehetik- nem mennek tovább. vm biztonságosnak látszó helyet keresnek, ott beássák magukat a homokba, és inkább ott maradnak, ahelyett, h fáradtságosan továbbvánszorognának a sivatagban, mely tele van kaktuszokkal, tövisekkel és éles sziklákkal."
"az emberek egyszerűen nem akarnak beszélni az igazi érettségről. túl fájdalmas."
"szüntelenül csodálkozom azon, milyen kevesen tudják, mi a bátorság. a legtöbben azt hiszik, h a félelem hiánya. a félelem hiánya nem bátorság, inkább egyfajta agykárosodás. a bátorság az a képesség, h a félelem ellenére, a fájdalom ellenére sem adjuk fel. s ha ez sikerül, ha le tudjuk győzni félelemérzésünket, rá fogunk jönni, h ezáltal nem csupán erősebbek leszünk, hanem nagy lépést is tettünk az érettség felé."
"az éretlen ember egyik fő jellemvonása, h ücsörög és panaszolja, h az élet nem felel meg az elvárásainak. azon keveseket azonban, akik magas fokon érettek, pontosan az jellemzi, h kötelességüknek -mi több, vonzó lehetőségnek- tekintik, h megfeleljenek az élet követelményeinek."
"mindannak ami velünk történik, az a célja, h tanítson bennünket. megtanítson arra, amit utunk során tuudnunk kell."
"tudatosságunkból fakad tehát a fájdalmunk, ugyanakkor az üdvözlésünk is, hiszen az üdvözlés voltaképpen az a folyamat, melynek során egyre tudatosabbá válunk. és miközben a tudatosság egyre magasabb fokát érjük el, egyre több fájdalmat vagyunk képesek elviselni - éppen tudatosságunk fejlettsége miatt."
"a szomorkodót leginkább úgy vigasztalhatjuk meg, ha leülünk mellé, és meghallgatjuk a panaszát. meg kell tanulnunk meghallgatni másokat, magunkra venni mások fájdalmát. ez is része a tudatosság fejlesztésének. s minél tudatosabbak leszünk, annál világosabban látjuk a többiek játszmáit, bűneiket és manipulációjukat, ugyanakkor még jobban átérezhetjük szomoruságukat."
"minél több fájdalmat vagyunk magunkra venni, annál több örömben lesz részünk."
