"egy óvodásgyerek számára teljesen mindegy, h az anyja azért nincs vele, mert félállást vállalt, h neki szép ruhát vehessen, v a szeretőjénél van. nincs vele, őt csak ez érdekli, és ez egy gyereknél nem tartozik a bocsánatos bűnök közé. mert az anya elhagyta egy időre. ez a trauma neki, egyedül van, és ő ezt éli meg."
"jönnek, záporoznak a gyerekekre a normák. ezeknek a normáknak egy egyik sajátossága, h totálisak. a norma, a viselkedési szabály nem tud részleges lenni, nem tud relatív lenni, mindig totális. nem zletett még olyan erkölcsi rend a világon, ami azt mondja, h gyakran tedd meg a kötelességedet, lopj keveset, ritkán gyilkolj. mindig és soha! és a gyerek egy ideig elhiszi, h a felnöttek által közvetített normák, a felnőttek világában mindig és totálisan megvalósulnak. úgy éli meg, h ezeket a totális normákat a felnőttek megvalósítják, ő még bele-bele bakizik, elvéti, vm bűnt követ el. a gyermeki világkép összeomlása akkor követkeik be, amikor a gyerek ráébred arra, h a totális normák a felnőttek világában sem működnek totálisan. hiszen apuka is hazudott, amikor letagadtatta magát a telefonba, pedig otthon volt, anyuka sem teljesítette a kötelességét, és mosogatatlanul hagyta az edényt.. a gyerek számára ezek jelzések, h ezek a totális normák nem valósulnak meg teljesen a felnőttek világában sem."
"az interiorizáció ezzel szemben azt jelenti, h nem csupán tudom, dde be is építem a személyiségembe, és elfogadom a sajátomnak, és saját normatívámként viszem tovább az életemben."
"a legkegyetlenebb, legdrasztikusabb normákat is bozonyos körülmények között az emberekhajlandók beépíteni a személyiségükbe, és sajátjukként elfogadni. más esetben a legnagyszerűbb normákat is elutasítják, és távol tartják maguktól. ez ugyanis attól függ, h milyen a viszony a normaadó és a nomafelvevő között. adott esetben szülő és gyerek között, iskola és diák között, intézmény és gyülekezet között stb. a kisérleti lélektan azt mutatja, h ahhoz, h normabeépülés történjen, kettős érzzelmi kötödés kell. ez a dolog lényege. vagyis egy kapcsolatban - ez lehet személyes v bármilyen egyéb kapcsolat - egyszerre kell jelen lennie a szeretetnek és a félelemnek."
"sajnos az a helyzet, h az a gyerek, aki csak szeretetet, csak melegséget, gyengédséget, dédelgetés kap, előreláthatóan morálisan defekt lesz. mert hiányzik a másik motiáló erő, a félelem. vagyis nem tart be semmiféle normát, mert őt úgyis szeretik. nincs semmiféle kockázata a normaszegésnek."
" ha viszont olyan a miliő, ahol a szeretet hiányzik, tehát brutalizáló, fenyegető, akkor sem történik norma interiorizáció, mert az ember utálja azt, aki őt fenyegeti, terrorizálja. lehet, h látszólag betartja a normákat, félelmében persze, de kikerülve a miliőből, semmi nem lesz az övé belőle. csak akkor lesz normális beépülés, ha félelem és szeretet egyszerre van az adott kapcsolatban."
" a gondolkozás próbacselekvés kis energiamennyiségekkel. arra gondolok, h agyon kéne csapni vkt, mert elviselhetetlen. végiggondolom, beleütközik az erkölcsi normámba, és szorongani kezdek. és ennek a szorongásnak az erejével elfojtom a gyilkos indulatomat. ezért van az, h a hirtelen felindulást enyhébben kezelik, mert ott ez a folyamat nem tud végbemenni. na de aki nincs hirtelen felindulásban, annál végbemegy a gondolkodás, az átgondolás, mint kis energiamennyiséggel végzett próbacselekvés, és mégis úgy gondolja, h lehet? ott mi a helyzet? minden morális bukás ezen a határmezsgyén dől el."
