"a halál ellenkezője annak, amit hiszünk róla. éppen általa nyer értelmet az életünk."
"a halál csodálatos szerető. ha a hiábavalóság érzésétől v közönytől szenvednek, nem tudok jobbat ajánlani, mint h kezdjenek el komolyan foglalkozni ltük végességével. a nagy szerelemhez hasonlóan a halál is csupa titokzatosság, érdekessége nagyrészt ebben rejlik. miközben a halál rejtélyével küszködünk, felfedezzük az élet értelmét."
"a pszichoterápiára jelentkezők mindannyiunk közül alegbölcsebb és legbátrabb emberek. legtöbbünk ugyanis igyekszik úgy tenni, mintha problémák egyáltalán nem is léteznének, elfutunk előlük, italba fojtjuk, v vm más módon szőnyeg alá söpörjük őket. csak a bölcsebbek és bátrabbak hajlandóak alávetni magukat az önvizsgálat keserves folyamatának."
"az igazság pedig az, h a gyakorlatban minden betegség lelki-szellemi-testi-társadalmi természetű."
'miközben az élet értelmét keresve önnön halálom rejtélyével küzködtem, megtaláltam, amit kereste. nagyon egyszerű. azért vagyunk itt, h tanuljunk. minden, ami velünk történik, része e tanulási folyamatnak. és semmi sem segít bennünket annyira a tanulásban, mint a halál."
"legjobban akkor tanulunk, ha határidőt szabnak nekünk."
"valahányszor gyökeres változtatást viszünk végbe önmagunkon, végig kell haladnunk a tagadás, düh, alkudozás, leveertség és belenyugvás állomásain."
"tudatossá kell tennünk magunkban létünk rövidségét ahhoz, h minél jobban kihasználjuk az időt."
"a halálfélelem normális dolog. a halál az ismeretlenbe nyit utat, s az ismeretlentől félni bizonyom mértékig teljesen egézséges reakció. egézségtelen viszont, ha nem akarunk szembenézni vele."
"de vajon mért félünk ilyen mértéktelenül a haláltól? elsősorban alighanem önimádatunk miatt. az önimádat (narcizmus) különös, összetett jelenség. a túlélési ösztön pszichológiai összetevőjeként bizonyos mértékig szükséges, de a gyermekkort követően már többnyire önpusztító. a féktelen önimádat a lelki-szellemi betegség legfontosabb előjele. az egézséges lelki életet a narcizmustól való fokozatos eltávolodás jellemzi. e folyamat megrekedése rendkívül gyakori és felettébb ártalmas."
"minél jobban csökkentjük a nárcizmusunkat, énközpontúságunkat és önnön fontosságunk tudatát, annál inkább ráébredünk, h nem csupán a haláltól félünk kevésbé, de az élettől is. fokozatosan megtelünk szeretettel."
