"a 3., hogy úgy tud vk a képességeinek +felelően teljesíteni, és úgy képes jól érezni magát időnként, nagyjából, h nem zavarja meg más ember életét. szóval képes eg minimális beilleszkedésre"
"amilyen a akraktered, olyan lesz a sorsod. a karaktered aza sorsformáló erő."
"ha vk egy életörömöket habzsoló hedonista, aki mindig azt hajszolja, h mi a program, mi az öröm, mit lehet most kapni, mit lehet nyerni, az patológiás. és ha vk életörömökre nem képes, depressziós, az is patológiás. és ha vk állandóan csak alkalmazkodik, és a legnagyobb gondja az, h megfeleljen minden elvárásnak, amit vele szemben támasztanak, hát az is kóros, mert a végén már azt se tudja, mi az ő igénye az élettel és a vágyakkal szemben. hiszen mindig azt fürkészi, h neki meg kell felelni szülőknek, tanárnak, főnöknek stb. túl sok az alkalmazkodásból. elveszti önmagát. és ha soha nem felel meg, azért kóros, mert rázúdul egy konfliktustömeg, és eljuthat a börtönig - ha soha semmit nem fogad el. ez a 3 kritériuma a lelki egézségnek: a képességeknek megfelelő produkció, az életöröm és az adaptáltság - tehát alkalmazkodás, mértékkel. mert amint elmegyünk a szélsőségek felé, vm kóros lesz. vagyis itt a határ az egézség és a betegség között."
"2600 éve az emberiség szellemileg, erkölcsileg, érzelmileg egyetlen lépést sem tett előre."
"mindneki abban a minőségben legyen hiteles, mint ami éppen."
" a görögségnél még teljes tudás volt. ha 100 görögöt összefogtak és elvittek volna egy elhagyatott szigetre, nagyjából - mondjuk 85%ban - reprodukálta volna a saját kultúráját. nálunk elvisznek 100 embert, mit tud a saját kultúránkból reprodukálni? 10 ezreléket sem."
"mit tudok a gyógyszereimmel csinálni? kapdosom be a pirulákat. tudom, mit csinál a szervezetemben? nem tudom. használom, de nem értem. sorel erre azt mondja, h ez a helyzet nagyon has. az ősi emberi léthez. h az ősember is használta a világot, de nem értette. használta. használt tüzet is, de nem értette, h mi az, csak használta."
"hogyha az ember használ vmt, de nem érti, akkor megnő benne a szorongás. az ismeretlentől, a nem értéstől - nem értem, h mi vesz körül, nem értem, h mi várható. nem értem, h mi fog történni. az ember egyre elbizonytalanodik, és egyre nőni fog a szorongás."
"és én azt tanácsolom, h se barátainkat, se hozzátartozóinkat nem kell a kis közösségekhez való csatlakozás miatt elítélni, kiutálni, mert nem tudok elképzelni, mint azt: a kis közösségek segíik túl az embert a társadalompatológián."
"az emberi lelket csak a fegyelem képes egézségben tartani. a fegyelemnek persze belső fegyelemnek kell lennie. de még a külső fegyelem is jobb, mint a semmi."
