na,most egy újabb könyvről..
- Paul Auster - Timbuktu
még jóópár éve kaptam ezt a könyvet.. elég érdekes. egy kutya a főszereplője, és arról szól h ez a kutya h változtatja meg a gazdái életét.. először egy hajléktalanhoz kerül, majd egy fiúhoz, egy családhoz.. mindeközben a kutya gondolatait is végig kísérjük. jó könyv, mert nem a megszokott látásmód tükröződik belőle..
és akkor pár idézet a timbuktuból:
"a űrzavar mintha benne volna a dolgok természetében. most is, amikor a halál árnyékának völgyáben járok, lépten-nyomon a múlt mocsarába süppedek."
"nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk."
"a jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jobb legyél azoknál, akik rosszul bántak veled. egyébként - idézem pontosan willyt - mi értelme életben maradni?"
" a szíve a helyén van, csak eserekben elfelejti, hol az a hely."
"semmi értelme változtatni a dolgokon, csak azért, h megváltozzanak."
" inkább csak sajnálja, amiért nem tudja, hogyan kell élvezni az életet. a világ olyan csodálatos, és szomorú, ha az ember aggodalmaskodással tölti az idejét. "
"..a férfiak néha vaskalaposak, és ha vmt egyszer a fejükbe vesznek, csak az idejét vesztegeti az ember, ha jobb belátásra akarja téíteni őket."
"..mellette van, és ha mellette nem lehet is, figyeli őt, és ha a szemek, amelyek fentről figyelik, valójában őbenne vannak is, az sem változtat a dolgokon, mert éppen azok a szemek jelentik a különbséget az egyedüllét és az egyedül-nem-lét között."
" ne add fel. kaptál náhány kemény pofont, de rázd meg magad, és szállj megint ringbe!"
"ez a baj a fiatalokkal. lehet, h jót akarnak, de gyengék. a csúcsra kell hajanod."
" gazdájának halála óta most előszőr nem taglózta le a fájdalom, ha ilyesmi jutott az eszébe; először értette meg, h az emlékezet valóságos hely, amelyet bármikor felkereshetünk, és hogy néhány percet a halottak között tölteni nem feltétéenül rossz, sőt hatalmas megnyugvás, boldogság forrása is lehet."
"megpróbált belekapazkodni az emlékeibe, megragadni őket, amikor átsuhantak rajta, de mindhiába."
"zsengéinek lobogó lelkesülése ellensúlyozta az eredetiség hiányát."
