" ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, h tegyem tönkre isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a törtnéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges sátán, pörgetni kezdeném a világot. és addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. amíg minden tönkre nem megy."
"európát behálózza az amerikai gondolkodásmód, életstílus. ennek a legnagyobb veszélye, h gyökértelen, nincsenek hagyományai. ugyanakkor azonban hódít gazdaságával és gátlástalanságával. az élet üteme is megváltozik ennek az új stílusnak a hatására:nagyobb a hajsza, a megélhetésért vívott küzdelem. kezdve a lapok olvasásától, a postabontásig, a telefonok csengéséig -a tvós szappanoperákig, az internetes kapcsolatteremtésig, a virtuális hatások kultuszáig- mind tünetei egy létezésnek, mely bomlás, és egyre inkább csak védekezés tünetei egy továbbélésnek, mely egyre kevésbé élet, egy emberi egzisztenciának, melyben egyre kevesebb az emberi..(Márai Sándor) persze az amerikai stílussal nem az a baj, h ők ilyenek. legyenek ilyenek, ha jól esik nekik. de miért kell nekünk minden marhaságukat lemásolnunk?"
"nem tudom, h mennyiben eredeztethető az amerikai életstílusból az, amit én a nagy szocális paradoxonnak nevezek. gyönyörű szociális ideáljaink vannak:éljünk szabadon, demokráciában, jólétben. s amint megvalósulnak ezek az ideálok, úgy betegszik meg a társadalom. viharos gyorsasággal növekszik a funkcionális pszichés zavarok száma, a neurózis, a pszichoszomatikus betegség, a deviációk, az alkohol, a drog, a kriminalitás és az öngyilkosság. mindez az ún. jóléti államok gondja."
"ha az amerikai életstílusnak nincsenekigazi hagyományai, akkor nincsen igazi értékrendje sem. csak változékony értékdivatjai vannak. s az értékdivatok nem adnak elég orientációs pontot ahhoz, h rá lehessen építeni egy stabil életvezetést."
"az amerikai életstílus legriasztóbb jellemvonása a "tragikumfóbia", az amerikai társ. irtózása a tragikus történésektől. pedig ez a dolog olyan jól kezdődött. a"keep smiling"-gel."
"nem tartom véletlennek, h a hidegháború éveit a világ két legprimitívebb népe tartotta fent: az orosz és az amerikai. s a kétféle kultúrálatlanság végeredménye: nyugaton szégyen panaszkodni. keleten szégyen dicsekedni, panaszkodni illik, akárcsak nálunk."
"ha netán a politikai vezér, számára az a legfontosabb, h a rendőr feszesen tisztelegjen neki, s megjelenésekor minél többen álljanak föl a tiszteletére. ha a nép többsége vallásos, legott ő is istenfélő lesz, s a magasabb hatalmak őrködnek a feje fölött. misén, istentiszteleten, körmeneteken a kamerák kedvenc figurája, amint áhitatban elmélyedt arccal ábrándozik formás női keblekről és fenekekről. homlokán hordja karizmáját, h mindenki jól láthassa. kizárólag általános fogalmakban beszél. legkedvesebb szavai a nép, a polgár, a hazafiasság, a nemzeti érzés, a jövő, a közös akarat, a sorsküldetés és az őseink példája. csak soha semmi konkrétum, mert h nincs mondanivalója. ugyanis valódi célja -totális hatalom demokratikus pongyolában- nyilvánosa sem itthon, sem a külföld előtt nem vállalható. önismerete hangyáni, mert önmagát összekeveri a szerepeivel, mindig beugrik a saját pózainak."
" elkezdték vizsgálni a néprajzosok, h akkor bizonyára ez az ember múltja. hát a neander-völgyben meddig szoptattak, ott volt kaja? szóval a kutatás odáig jutott, h az ősi kultúrákban az ember évekig szopott, amíg a vegyes táplálkozásra áttért. ez azért érdekes, mert felmerült a kérdés, h a mai világ nem egy szomjazó világ? ahol már az elején súlyosan meg van fosztva a folyadékbevitel területén? tehát a mai ember élete egy súlyos orális fusztrációval kezdődik, mert korán leválasztják az anyatejről. és tele van a modern élet orális pótcselekvésekkel. a rengeteg beszéd, a zabálás, az ivás stb., orális pótszerekkel élünk, cigi, rágó. és nem véletlenül annyira elterjedt az orális szex. tehát itt a fejlődés egy orális gellert kapott, ahol rettenetes módon sérül az emberi kommunikáció, ahol az információmentes üres beszéd az elterjedt, amiben nincs semmi."
"az ember társas lény, de magányos társas lény, ezért csillapíthatatlanul fűti a valahová tartozni akarás vágya. aztán emiatt sajnos előszeretettel és meggondolatlanul csatlakozik eszmékhez, ideológiákhoz, vallásokhoz, ilyen-olyan csoportokhoz, és keresi az utat, mely majd elviszi vm titokzatos ösvényen a boldogság felé. ez keveseknek sikerül. mégpedig azért, mert az ember minidg külső okot feltételez, és a megoldást is kívülről várja. holott az ok önmaga, a megoldás pedig belül van."
"úgy tűnik, divat lesz a stessz. olyan trendi a folyamatos telefonálgatás, a kapkodás, a rohangálás, olyan fontosnak tűnik tőle az ember. pedig minden igyekezetünk ellenére mindez csak légbuborék, a mikor szétpattan, semmi sem marad."
"kényszerek és korlátok között élünk, és az emberi szabadság ma addig terjed, h tovább korlátozhatja önmagát - mondja Moldova."
" nincs idő a gyerekre, a társra, a háztartásra, a barátokra...de akkor mire a nagy igyekezet? észre sem vesszük, h elrohanunk önmagunk mellett. gyorsan élünk, gyorsan eszünk, gyorsan szeretünk..és lassan halunk meg. minden azonnal kell, gyorsan, és lehetőleg sok. hová vezet mindez? észre sm vesszük lehetőségeinket és életünk azon pillanatait, amiért valóban élni érdemes."
" először is, a vágyak. mindenkinek vanak vágyai és céljai. ezeket azonban a legtöbb esetben összekeveri az ember. a célok rendszerit - emberi mércével mérve - elérhetők, a vágyak pedig vagy teljesülnek, v nem. a célokért tenni kell, és az ember tenni is képes, de leginkább vágyai fűtik,és ezek elérhetetlenné teszik a célokat. a vágyból akkor lesz cél, amikor az ember tenni kész érte, addig azonban, amíg merev tétlenségbe szegezve várja a csodát, minden cél elérhetetlen vágy marad csupán."
" az európai ember, ha lát egy szép virágot az útszélen, letépi, megcsodálja, kalapjára tűzi, aztán elhajítja. egy buddhista lehajol, két ujja között megszagolja, aztán tovább áll. mert ő tiszteli a természetet."
"nem kéne mindent siettetni. ebbe a fene nagy rohanásban megfeledkezünk mindneről, és elfelejtjük, h mi az, ami valóban fontos. nem fontos a társ, nem fontos a gyerek, a háztartás, a család, a barátok. nem fontos a szellemi fejlődés, a könyv, a színház, a beszélgetés. akkor mi a fontos? mert h ezek nem, azt az bizonyítja, h nncs rá idő. és időt az ember arra szentel, ami fontos. akkor mi a fontos? a munka, a kocsi? a karrier, amibe a legtöbb ember csak belemenekül, el a hétköznapok szürke gondjai elől, bele a holnapba? ma a tegnap elől rohanunk a holnapba."
"nagyon elkeserítő látni azt a demagg ideológiát, ami azt sulykolja, h alanyi jogon jár a jólét. de attól, h ma már minden megvásárolható, attól még nem jár, attól még nem szükséges."
"nem divat tisztességesen élni, őszintének lenni pedig felesleges, mert senki nem hisz senkinek, és mindenki gyanakszik mindnekire. normális dolog ez? elfelejtünk örülni, elfelejtünk tisztességesen szomorkodni. elfelejtünk odafigyelni és megbocsátani. pedig megbocsátani tudni kell."
" nem tudjuk használni a dolgokat, az életünket, azok használnak minket.de ha az ember gondolkodna, ha merne gondolkodni, talán képes lenne észszerűen cselekedni. hova tűnt a belátás, a vágy önmagunk megismerésére? ez maradt, ez a jövő? élni a mának, élni bele a világba?"
